Egész héten szakadt az eső és erős szél fújt, nem csoda, hogy nagy izgalmak közepette vártuk a június 11-i hétvégét, amikor a 25. jubileumi Csillagtúrát rendezték. Ráadásul most először vettem részt a versenyen. Huszonnégy óra talpon, odafigyelve az időjárás és hajóstársaink minden rezdülésére, komoly megmérettetésnek ígérkezett. Szerencsére az időjósok napsütést, felmelegedést és enyhülő szelet jeleztek, ennek ellenére még a verseny előestéjén sem tűnt biztatónak az időjárás. Miközben nevezni mentünk, azon tanakodtunk, vajon ketten hogyan győzzük majd a Scholtz 22-esben a feladatokat. Se túl nehéz, se túl erős nem vagyok, elképzelésem sem volt, meddig bírom majd ellátni lányként a mannschafti feladatokat. Sebaj, mivel ez egy taktikus verseny, nevezés után leültünk a hajóban és elkezdtünk számolni. Füred, Révfülöp, Badacsony, Földvár, Alsóörs, Almádi, Siófok, számolgattuk, honnan lenne érdemes indulni. Este fél nyolc felé járt az idő, amikor legnagyobb örömünkre kisütött a nap, a nap folyamán először végre nem esett az eső. Az eget és a vizet kémleltük, 3-4-es északi szél fújdogált, úgy döntöttünk, maradunk Balatonfüreden, bázisunkon, innen rajtolunk reggel, aztán irány Révfülöp, esetleg Badacsony, attól függően, mekkora szél fúj.

Már este tíz felé járt az idő, amikor a kormányos befejezte a számolást. Próbáltunk logikus, teljesíthető tervet készíteni annak érdekében, hogy minél több pontot gyűjthessünk össze. A legtöbbet természetesen az Almádi-Badacsony távért lehet kapni, különösen, ha éjszaka a navigációs pontnál meg is tudjuk azt duplázni, ezért úgy határoztunk, ez lesz a kitűzött cél. A verseny napján szombaton reggel hétkor keltünk, reméltük, az esti északi szél kitartott. Persze csalódnunk kellett, tisztán érzékelhető volt, nyugatiasodott a szél, új stratégia kell, határozott kétfős csapatunk. Gyors zuhany, reggelizés, majd indulás a füredi hajóállomásra, hiszen kilenckor onnan indul a játszma. Fél nyolckor úgy tűnt, mégis szerencsénk lesz, a szél visszafordult északira. Kilenc előtt pár perccel értünk az állomásra, kitöltöttük a hajó menetlevelét, már csak a rajtszóra vártunk. Kilenckor 10-15 hajóval együtt rajtoltunk el, volt, aki a keleti, mások a nyugati medencét választották célpontjukul. Kis csapatunk úgy határozott, visszatérünk eredeti tervünkhöz, Révfülöpöt, esetleg Badacsonyt vettük célba.

A rajt után alig fél órával már a tihanyi csőben jártunk, északnyugati szélben blisztereztünk, nagyon jó szél fújt, sebességünk egy pillanatra még a 9,5 csomót is elérte. Minden álmunkat és számolásunkat felülmúlta ez a teljesítmény, de örömünk nem tartott sokáig. A csőben szokás szerint semmi szél nem fújt. Ekkor egy pillanatra visszanézve úgy tűnt, az egyik hajónak eltörött az árboca. A Bűvészinast már az indulás után néztük, távolabbról úgy tűnt, nem tudják teljesen felhúzni a spinakkert. Másnap a díjkiosztón kiderült, sajnos jól láttuk, körülbelül negyedórával a rajt után tényleg eltörött az árbocuk.

Közben reményvesztetten néztük, amint a Sirocco egyre távolodott tőlünk. Szerencsére mi is távolodtunk a többi versenyzőtől. Zánkáig északi, onnan déli forgolódó széllel haladtunk, négyszer szereltünk át, hol ricsert, hol blisztert használtunk, mivel hol cirkáltunk, hol raumoltunk ugyanabba az irányba. Révfülöp előtt visszajött az északi szél, elkaptunk egy egészséges 3-ast, amikor pár méterre tőlünk megpillantottuk az Orpheust. Délután egy órakor értünk Révfülöpre, terveink szerint 17 órakor már Almádiban leszünk. Zánka és Akali között időközben elkapott bennünket egy hatalmas zápor. Természetesen az időjárás ismét közbeszólt, fél ötkor még Akali előtt ácsorogtunk a Vakapáddal és a Kárpáttal, szemből a Normann próbált előrejutni, amikor egy nagyon gyenge délkeleti szellőt éreztünk, ricsert húztunk, azzal jutottunk el a csőig, ahol ragyogó napsütés, 25 fok és szélcsend várt bennünket. Megszárítottuk ruháinkat, napoztunk, falatoztunk és egyre türelmetlenebbül vártuk a szelet. Ekkor már letettünk arról, hogy Balatonalmádiig vitorlázzunk, örültünk, ha Füredig eljutunk. Az északi part felől megint beborult az ég, hirtelen hideg is lett. Nem voltam túl boldog… úgy tűnt, a nap folyamán harmadszor is bőrig ázunk. Szerencsénkre azonban a sötét, fekete felhők elvonultak. 18.04-kor vettük Füredet a Fiskálissal együtt, majd úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, megcélozzuk a navigációs pontot (amely este kilenctől hajnali háromig élt, ekkor lehetett a távolság alapján mért pontokat megduplázni). Bő negyedórával kilenc előtt értünk a navigációs ponthoz, ahol már több hajó várakozott.

Fotó: Szamódy Zsolt

A rendezők a Balatonszemes-Zánka és Tihanyrév-Badacsony irányok metszéspontjában jelölték ki a navigációs pontot, s mivel szinte tökéletes szélcsend volt, éreztük, Badacsony elérhetetlen távolságban van, ezért ismét Révfülöpöt céloztuk meg. Éjjel fél tizenegykor a Kishamissal és a Bestiával közösen elsőként vettük a révfülöpi kikötőt. 22.36, jegyeztem be a menetlevélbe, miközben rövid fejszámolást végeztünk, miként lenne érdemes tovább folytatni a küzdelmet. Végül ismét az eredeti tervhez igazodtunk, Almádit tűztük ki célul. Hajnali negyed egy volt, amikor elértük a navigációs pontot egy-két perccel a Kishamis előtt. Addig egy nagyon gyenge északi széllel jutottunk el, itt azonban teljesen leállt a szél. Egyre nagyobb volt a verseny, küzdöttünk a szélcsenddel, az álmossággal és a többi hajóval. A navigációs pont után hol délkeleti, hol északkeleti forgolódó, leálló szélben küzdöttük magunkat centiről centire előre. Hol blisztert húztunk, hol ricsert, végül teljesen leállt a szél. A pirkadat a Club Tihany előtt köszöntött ránk, ott ácsorogtunk, amikor a mezőny lerohant bennünket. Hiába vettük elsőként a navigációs pontot, Tihanynál 20-30 hajó ment el mellettünk, a hátulról frissülő délnyugati brízben. Közben nekünk is megjött a szél, újult erővel vettük fel a harcot, átszereltünk, blisztert húztunk és az élbolyba tartottunk. Időközben dél felől egyre több sötét felhő tornyosult, ijedten néztem, mi lesz ebből. Bár nagy viharnak készült, szerencsére a javát megúsztuk. A sötét felhőkkel jött széllel pedig jót siklattunk, ismét feltámadt a remény, mégis elérhetjük az almádi ellenőrző állomást. 7.06-kor vettük Alsóörsöt, Almádit mégsem mertük vállalni, mert úgy tűnt, Alsóörs után, amíg elláttunk, ácsorogtak a hajók. Inkább félszelezzünk át keresztben Siófokra! - szólt a legújabb ötletünk. Ötcsomós átlagsebességgel haladtunk, úgy számoltuk, Siófokról még kilencig visszaérhetünk Füredre a befutóra. Nyolc előtt egykét perccel a siófoki állomásnál már messziről kiabálták az időt, mi pedig fordultunk is, nem gyengült a szél, nyugati 4-es szélben ötcsomós sebességgel, egy takkon kreuzoltunk Füredig. Éreztük, nem érünk be negyed tízig, de úgy számoltuk, még így is kapunk nyolc pluszpontot. 9.24-kor futottunk be, két pontot vontak le. Ekkor már semmi másra nem tudtam gondolni, mint egy forró zuhanyra. A zsűrihajóról odakiáltott "szépen mentetek" megjegyzést azért még büszkén bezsebeltük. A partra érve számolgattunk, jóval a kitűzött táv alatt teljesítettünk, de a gyenge, le-leálló szélben sokat álltunk. A díjkiosztón aztán kiderült, nem csak nekünk, másnak sem fújt jobban a szél. Összesen 206 pontot értünk el, mellyel összetettben 13-adikak, osztályunkban elsők lettünk, ráadásul olyan hajók kerültek mögénk, akik gyenge szélben sokkal jobb eredményeket képesek elérni, de ők is rengeteget ácsoroghattak…

A gyenge szél ellenére a megmérettetés végeredménye nem okozott meglepetést, Munka László az Orpheus kormányosaként ötödik alkalommal abszolút elsőként vehette át a vándorkupát. Jó verseny volt, mentünk gyorsan, álltunk egy helyben is, és nem adjuk fel. Jövőre is megpróbáljuk!