Beszámoló a 37. Csillagtúra vándorkupa versenyről   Csillagtúra 2017 a Picurral   Hosszú évek óta rajta volt a „bakancslistán” a Csillagtúra, de különböző okokból valahogy sosem sikerült eljutni rá. Az idei versenynaptár tervezésekor azonban már márciusban fixáltuk, hogy idén menni kell. A „Picur” néhány éve került a Balatonra, egy több, mint 35 éves Dehler DB1-es hajó. Kis lépésekben, de folyamatosan fejlődött, hogy a hazai viszonyoknak megfelelően, elsősorban gyenge és közepes szelekben nyújtsa a maximumot. A hajót az idei szezon elején tovább tuningoltuk, elsősorban az orrvitorlák gyors cserélhetőségére helyezve hangsúlyt, valamint beszerzésre került egy gennaker is, mivel a régebbi spinnaker nem igazán teljesített jól. További fejlesztés, a tavaly vett Sailracer Datalinker (http://porthole.hu/cikk/10719-datalinker-ami-hianyzott) műszerünket végre bekötöttük az NMEA hálózatba, így a „navigátor” viszonylag pontosan tud tervezni egy mobillal a kezében. A fejlesztések meghozták gyümölcsüket, az idei szezonban számos versenyen teljesített szépen a hajó. Bíztunk benne, hogy a 2017. augusztus 5-én esedékes Csillagtúrán is bizonyíthat. A felkészülés két fontos pilléren nyugodott: az egyik a megfelelő mennyiségű folyadék beszerzése volt, mivel az előrejelzés a megelőző napokban megszokott kánikulát ígérte szombatra. A másik értelemszerűen a széltaktika és a hozzá kapcsolódó útvonalopciók tervezése volt. Számos tippet és tanácsot kaptunk kikötői barátainktól is, akik hajójukkal a korábbi években szinte mindig ott voltak és szép eredményeket értek el ezen a versenyen, de sajnos idén nem tudtak eljönni. Reggel 7-kor gyülekező, bepakolás, szerelés, majd indulás Fűzfőről Almádiba, ahol a mólón fél 9-kor hitelesítettük a menetlevelet, majd kiálltunk az elé kb. 40 méterre horgonyra. Ez jó választásnak bizonyult, mert a mólóra még a 9 órás rajtkor is érkeztek hajók, állítólag több koccanás is volt a rajt pillanatában. 8:58-kor felment a grósz, kiment a tack-line és kézben volt a genakker-fall is, mert a kellemes északkeleties szélben azonnal lehetett húzni. 9:00-kor horgony fel, tolatás, megejtés, letompulás, és a hajó máris elindul jobbcsapáson. Mivel nagyon a káptalani nádas felé megyünk, és a szög is tompa, 3-4 perc múlva halzolunk vízközép irányába. Innen végig balcsapáson tudunk menni Földvárig, mivel a szél délkeletire tendál. Jön velünk két Nau330, illetve egy 8M OD, utóbbi Csopak vonalában lassan lelép minket. Az Európa 30-ak inkább az északi part alatt csorognak. Átmegyünk a csövön, és noha a terv szerint Révfülöpre kellene mennünk, a raumos menet miatt komolyabb veszteség nélkül ki tudunk menni Földvárra, pontokban sincs különbség, ha útba ejtjük, jobb, ha a zsákban van. Földvárnál halz, megyünk fel az északira, ott több szél látszik. A két Nau továbbra is mögöttünk, de lent maradnak a délin, ez Révfülöpnél kb. 1 óra hátrányt ad nekik, mivel későn eszmélnek, és csak Szemes környékén jönnek fel. Révfülöpnél szinte utolérjük a 8M OD-t, aki mintha elbizonytalanodott volna, hogy bevállalja-e Badacsonyt, de ahhoz gyenge a szél, hogy legyen esélye visszaérni a keletibe. A mi tervünk továbbra is, hogy du. 4-5 körül újra a keletiben legyünk, hogy onnan fussunk neki a duplázónak. Elindulunk vissza, de nagyon legyengül a szél, alig haladunk 1-2 csomóval, tűz a nap, a csapat több tagja is beugrik „hínarazni”, pontosabban úszni egyet a hajó mellett. Újra frissül, reacherrel krajcolunk Tihany fele továbbra is inkább az északi oldalon. A Club Tihany elé érve nem sok szél látszik keleten, inkább tükörvíz, túrahajók motoroznak mindenhol. Nem túl bíztató. Korábbi „ellenfeleinket” ekkor már teljesen szem elől veszítjük, nem sok referenciánk marad. A kardinális jelek közt jön szembe code zeroval a Nelson Flottalízing. Szerencsénk van, a délkeleti szél kezd visszatérni, leterülni Siófok felől, de Füred fele még bizonytalan. Két opciónk van: krajc tovább Siófokra, vagy bízunk a leterjedésben és akkor félszélben oda-vissza Füred. (Alsóörsről, pláne Almádiról gyorsan lemondunk.) Végül Füred lesz, ott vagyunk fél óra alatt.  A mólót kicsit elhibázzuk, a Szövi keleti felénél keressük a bekiabálós csapatot, de gyorsan korrigálunk, végigmegyünk a kőszórás mellett, és már élesedünk is vissza a cső felé. A THE előtt újra genakkert tudunk húzni, ezúttal azonban nem megyünk le Földvárhoz, hanem egyből igazítunk Udvari felé a nyugati oldalon. Lassan este 9 van, várjuk a navigációs pont első villogását. Pára van a víz fölött, félhomály, észre se vesszük a gyülekező és várakozó topfényeket. Végre felvillan a fehér fény, látjuk, hogy még odébb van, halzolunk kettőt, és 21:45 után el is csúszunk mellette. Szép, egyenletes szél fúj most már jó ideje, egyértelmű, hogy Badacsonynak megyünk. Oda is érünk nem sokkal éjfél előtt, úgy tűnik, nincs veszélyben a második duplázás sem. Indulunk vissza, és mivel odafele Ábrahámhegy alatt picit gyengébb volt a szél, jobban eltávolodunk a parttól, középvízre húzunk. Hajnal 1 körül beüt a krach, hirtelen eláll a szél, a hajó teljesen megáll. Pontosabban sodródik a megmaradt döghullámzásban. A helyzet jó darabig nem változik, látjuk, hogy messze nyugaton villámlik, nézegetjük a meteot, ígérik, hogy ideér valami északi-északnyugati, de egyelőre semmi nyoma. Háromnegyed 2 körül végre jön egy nagyon gyenge bríz, de kvázi a navigációs pont irányából, alig haladunk, a VMG-nk kb. 0,5 csomó. A navigációs műszer szerint az ETA (Estimated Time of Arrival) kb. vasárnap dél. Nem túl bíztató ismét. Azonban az égiek ismét mellénk szegődnek, a szél - ha nagyon lassan is - de fokozatosan északnyugatra fordul és élénkül. Félszélben vagyunk, kint a code zero, irányt megyünk, de a matek szerint még mindig bőven le fogjuk késni a hajnali 3 órát, amikor is bezár a navigációs pont. Tovább frissül a szél, már 6-7 csomóval fúj, a trimmerek figyelik a szálak összes rezdülését, a csapat kint ül a korláton. Másodfokú viharjelzés. Hajnali 2:40 körül lehet, most már 10-11 csomó fúj, a vitorlákba már bele kell néha engedni bőven. Cserébe 7-8 csomóval száguldunk, szántjuk a vizet, testsebessége maximumán a hajó. Felmegy az adrenalin mindenkiben, de tudjuk, hogy most már meglesz. 2:47-kor utolsót villan a fehér fény, mi 2:52-kor vesszük a jelet, a teljes hajó eksztázisban. Előttünk pár perccel a rég nem látott 8M OD is ott volt, most együtt megyünk Tihany felé, eltesszük a code-ot, megnyugszunk, fokkal megyünk 15 csomós lökésekben. A 8-as spinakkert húz. Bátor. Esnek is le Szemesnek, a hajó kitörik talán kétszer, leszedik. Újra csillapodik a szél, újra Földvár előtt vagyunk, reacher föl. Pirkad. A csapat egy része nem bírja tovább, lemennek aludni a kabinba. A csőben és a keletiben ismét dél-délkeleti a szél, de alig 2-3 csomóval fúj. A terv szerint el kéne jutni Almádiba, de erre akkor nem sok esély mutatkozik. Mivel a meteo szerint napfelkelte után megjön a vasárnapra ígért egész napos erős északi, Füredet célozzuk, hogy a part alatt tudjunk mozogni hátha mégis lesz esély Almádira. Felérünk Füredre a nagymóló elé, reggel 6 óra van. A Hajógyár felől lengedez kb. 2 csomó, kelet felé tükörvíz, hajók állnak Alsóörs előtt. Ismét megy a matek, de akárhogy számolunk, az adott pillanatban úgy tűnik, hogy a legcélravezetőbb, ha lehorgonyzunk. Elő is kerül a horgony, már épp bedobnánk, amikor végre elkezd fújni a part felől 4-5 csomó. Horgony elrak, irány Alsóörs. Fél 7 van, megyünk a Nap felé, az Atomerőműnél horgonyoz egy Dolfin, a Kerekedi kikötőnél jön szembe a fél mezőny, kb. 10-12 hajó, Európa 30-ak, Yardstick II-III hajók, újra a Nelson, vízközépen a Ganz Danubius. 7:12-kor Alsóörsnél vagyunk, tudjuk, hogy akár Almádi is beleférhetne egy 9 óra utáni visszaérkezéssel, de végül nem merünk kockáztatni, bemegyünk, bekiabálunk Alsóörsnél, és visszaindulunk Füredre. Negyed 9-kor már csak a fokkal csúszkálunk kb. 20 hajó társaságában a befutó előtt a minden irányból fújó szélben, miközben visszanézve látszik, hogy Almáditól Csopakig stabilan fúj. Elengedjük a „mi-lett-volna-ha” gondolatot, belül érezzük, hogy ettől függetlenül jó lehet az eredmény. Befutunk, kikötünk a Szöviben, elpakoljuk a hajót, kimegyünk enni, lefekszünk a fűbe aludni. Délután 1-kor eredményhirdetés a sátor alatt. Abszolút első a Nelson Flottalízing 318 ponttal, ezúton is gratulálunk. Abszolút második a Picur, 256 ponttal. Nagyon-nagyon örülünk :) Abszolút harmadik a Ganz Danubius 246 ponttal, nekik is gratulálunk. Elhozzuk még Dulin Jenő bácsi különdíját is a legfiatalabb mocónak. Ennek is nagyon örülünk. (Hozunk még egy 33-as osztály aranyat, de két hajóval a mezőnyben ez nem igazán érdem.) Gratulálunk és tapsolunk minden résztvevőnek és díjazottnak, valamint megköszönjük a szervezőknek. Tanulságok: Sok cikkben és beszámolóban lehet olvasni, hogy a balatoni túraversenyek között a Csillagtúra az egyik legnagyobb kihívás. Az első nekifutásra elért sikeres eredményünktől függetlenül a legteljesebb mértékben egyet kell értenünk ezzel. A garantáltan 24-órás menet, a navigációs matek, a hajó relatív önmagára utaltsága (összehasonlíthatóság hiánya más hajókkal a pályán) nagymértékben hozzá tud járulni bármely hajó és csapatának fejlődéséhez, hogy a maximumot hozzák ki. Azt gondolom, hogy ezen a versenyen nem 30-40, hanem legalább 100-150 hajónak kellene indulni. A Picur mindenesetre szinte biztos ott lesz 2018-ban is.